Minden ember élete több szakaszon megy át, de sokunkkal sajnos előfordul az is, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj, nekem ez fóbiákkal kezdődött, és hosszú évek alatt eljutott odáig, hogy feladjak mindent. És akkor mikor már nem volt sok reményem, találkoztam a tévén keresztül Csattos Ilonával, aki ezt a folyamatot megállította, és visszafordította. Ekkor tudtam meg, hogy semmi nem úgy van, ahogy gondolom, minden teljesen másképp működik, mint ahogy ezt sajnos sokan gondoljuk. Vannak emberek, akik szépen ki tudnak vezetni ebből a nehéz helyzetből. Sok sikert kívánok mindenkinek. Mellékesen megosztom minden érdeklődővel a jegyzeteimet, remélem, mindenkinek legalább olyan sokat segít, mint nekem.

Irodalom: Müller Péter.

Ha tényleg változtatni szeretnél magadon és az életeden, gondolkodj el ezeken a gondolatokon, hátha neked is segít.

 

Erika

 

                                              

 

A hagyományos gondolkodás mód az életünkben. Amit adsz, azt kapod. Elfogadást, szeretetet teljes érzést sugárzol, akkor azt kapod vissza. Lényünkben lévő tudás elevenné tétele. Felfedezem a félelmeimet, és a lehető legjobban kijövök belőle. Bennünk van a boldogság, a biztonság nem kívül kell keresni. Célok és tervek kellenek, de nem kell aggódni csak tenni a dolgunkat, és akkor tudunk kiteljesedni. Ami belül az kívül. A saját életünk teremtése egy folyamat. Tudatosítani észlelni kell az érzelmeket mert attól függ a holnapunk. A rossz gondolatból kijőve a jóban tartom benne magam. Tudd, hogy tudod. Feltétel nélküli élet az az ember. A veszélyek nem léteznek, ha nem arra figyelsz. Nem a félelmet a negatívumot kell kiemelni, hanem a pozitívot. Tanulj, hogy megélhesd a legjobbat, amit szeretnél.  A te sorsod a kezedben van. Félelmet nem kell, nem szabad megjeleníteni. Az érzelmeknek pozitívnak kell, hogy legyenek, mert a negatív érzelmek elvisznek rossz irányba. Ugyanazzal a gondolkodás móddal nem lehet újat létre hoz.  Ha nem akarunk valamire figyelni a figyelmünk pontosan a nem figyelésre figyel. Minden pillanatban figyelünk valamire, és ezzel teremtünk, mindegyik mögött van érzelem. Teszel valamit ebből a gondolatból fakadóan. Ha arra gondolok, hogy nem szeretnék szegény lenni, ezzel létre hozok egy érzést és ezzel teremtek. Amilyen érzelemmel jár egyűt a figyelem azzal az érzelemmel fog párosodni, bevonzom az életembe. Nem elég, ha csak egy pillanatig elégedünk meg, az örömteli állapot folyamatosan fent kell tartani. A tudást, hogy sikerül rendben összejön ezt tartósítva kell figyelni. A figyelmemet tudatosan irányítom. Nem a gondolatainkat kell lecsendesíteni hanem az érzelmeinket. A magunkba megélt körülmények jelenek meg újra, és újra. Élvezem az életemet ítéletek és bírálatok nélkül. Ha arra vágyom, hogy jól éljek, nem ítélhetem el azokat, akik jól élnek. Addig amíg rosszul érzem magam a körülöttem lévő dolgoktól, addig nekem nem működnek a dolgok. A vágyamat megvalósítás közben megélt érzelmek hozzák létre, olyannak amilyen érzelmek vannak benne. A vágyakozásnak pozitív irányba kell kerülnie. A vágy mindig maradjon a középpontba arra fokuszálva a figyelmünket, és ne arra, hogy miért és hogyan nincs meg, mert akkor ez a figyelem valósítja meg a vágyat. El kell fogadni, hogy ezt tudtuk idáig lévő figyelmünkkel létre hozni ami most vesz körül. Amilyen érzelemmel fokuszálunk a jelenben olyan lesz a jövőnk. Az agy azonosít különböző élethelyzeteket, azonos érzelmeket, azonos módon fog figyelmével megvalósítani. Minden következő generáció úgy kezdi az életét, hogy nem fogadja el a szülei viselkedésében azt, amitől ők is szenvednek. Éppen ezért a félelem úgy alakul ki, hogy elkezd minden következő generáció félni attól, hogy az ő életében nehogy jelen legyen az amit elítél a szüleiben, és nem azzal kezd foglalkozni, hogy mit szeretne megvalósítani, hanem azzal foglalkozik mit nem szeretne, erre fokuszálja pici gyerek kora óta a figyelmét. Ezáltal megtagadja saját magában azt, amire vágyik. Megtagadom magamtól, amire vágyom, mert egész életemben arra figyelek, mi ne történjen meg. Nincs különbség otthon és munka között. Tudatosítani kell mindenkinek saját magával, hogy ha a saját érzelmei önmagán belül átalakulnak, az az elkezdem figyelni, hogy mire figyelek, elkezdem észrevenni, hogy a figyelmemet milyen érzelmekkel fokuszálom a másik emberre. A probléma nem létezik, minden belőlem fakad. Ha rossz érzéssel figyelsz, rá az a te problémád belőled fakad. Az élet az hogy mindig az van amire figyelek.

 Minden kérdésre a válasz bennünk van, mert hordozzuk a végtelen tudást. Az egyetlen spirituális lény az ember. A világegyetemben a világon belül minden egyes születéssel egy új generáció jön létre, és hordozza az előző generáció tudását viselkedését. Az a dolgunk, hogy abban teljesedjünk ki, amiben a szüleink nem tudtak, de hogyan erre nincs meg a válasz. Az élet a születés és halál állandó körforgása. Az anyagi világban élünk, és ha meghaltunk az energiánk él tovább. Minden fordítva van, amit gondolsz abból sem igaz. Meg kell érteni, hogy a világ másképp, működik, mint ahogy gondoljuk. Az energia az, ami meghatározó, nem az anyagi részem. Mint ember, ahogy ­­készé leszek ebben a világegyetemben az nem más mint ahogy gondolkodok, azok az érzelmek amikből fakadnak a gondolataim, az határozza meg az életemet. A világegyetem anyag, tér és idő. Idő=> gondolat a világegyetem egységén belül élem, azt a felelősséget, ami valójában az állandó változás. Az állandó változás következménye, azaz egyensúly, amiben kiteljesedünk. A gyönyör megélése. (megvilágosodás) Gondolat=> gondolkodó teremti a saját világát. (teremtő, teremtmény, teremtés) Őt érzékszerv, ami által a világegyetem, a gondolat megjelenik: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás. Ezen keresztül érzékeljük a fizikai világot, és így tudjuk teremteni. Mindenki egyedi módon gondolkodik róla. Saját érzékszerveimen keresztül kell megtapasztalnom, hogyan működik az életem. Mindenkinek saját generációs érzelmein keresztül kell megtapasztalnia. A fizikai tapasztalásban az érzelmeimet kell megélnem. Ugyan azzal a félelemmel, haraggal, közömbösséggel küzdök, ugyanazt az eredményt fogom elérni. Nem az a cél, hogy elérjek valamit, hanem az hogy hogyan. Az érzelmek jó megélésével tudok célhoz érni. Mindig olyan munkát, feladatot választunk, ami a saját érzelmeinkből fakad. Boldog gyerekkor 100%-osan rá tudunk hangolódni arra amit, csinálunk. Öt érzékszervünkkel tudjuk és érezzük, hogy minden rendben van. Ők még tudják, hogy erre mindenki képes. Az életünk értelme és célja, hogy rájöjjünk, mi magunk vagyunk képesek fenntartani, és létre hozni a jó dolgokat azzal, hogy arra figyelünk, és ezt megéljük. Amíg az aggódással és egyéb negatív dologgal foglalkozunk, nem vagyunk képesek itt és most jól élni. A tagadás akadályozza meg a kiteljesedésünket. A figyelem a vágy csak egy irányba fokuszálni. A félelmeimet hogyan rögzítem az lesz az életem folytatása, ha arra figyelek, hogy én ne legyek szegény akkor szegény leszek. Az valósul, meg amire figyelek, amilyen érzelemből fakad a gondolatom az érzelmem. Ha arra figyelek, hogy nekem minden megfelelő mennyiségben legyen akkor azt teremtem. Akkor vágyakozunk, amikor képtelenek vagyunk, de mindig még ebben az esetben is az érzelem a fontos. Amilyen érzelmeken keresztül hozok létre valamit, azon keresztül, ahogy elérünk, valamit kiteljesedünk. Amikor már valaki közömbössé válik, a saját életével szemben azt nem igazán lehet megmenteni. Nem az van amit gondolok, hanem az amit gondolok róla. A máskép látásnak nagyon erős hatása van az ember életére, betegségből gyógyulnak ki, az életük igen rövid idő alatt rendbe jön. Álom világ az ha azt hisszük, hogy ez az életünk amit eddig éltünk, amikor felébredünk rájövünk, hogy minden másképp van én teremtem az életem, élvezhetem az életem. Minden technika és módszer nélkül az őt érzékszervemen keresztül élem az életem. A tudatlanul működő érzelmek tartanak vissza a szebb jövőtől. A kisgyerek azzal áll szemben, amitől a szülő fél, és csak úgy tudja elviselni, ha közömbösíti magát azokra a viselkedésekre, amit a szüleiben nem ért. A saját egyéni életét akarja élni de azt azzal a közömbösséggel teszi amit a szüleitől is tanult, azokkal az érzelmekkel. Végül a saját életükre leszünk közömbösek, és ez okozza a legtöbb érzelmi válságunkat is. (Unatkozom, nincs kedvem hozzá, meguntam.) Ez a bezártság és a depresszió kezdete, de ebbe saját magunkat tartjuk benne. Ha változtatunk, az érzelmi hozzá állásunkon ki tudunk jönni a negatív dolgokból. Ezekkel az érzelmekkel, amiben nem érzem jól magam, teremtem meg azokat a problémákat, aminek az okát keresem egész életemben. Ezekkel az érzelmekkel kell szembe néznünk. Minden ember problémája arra jó hogy felébredjen és ne a rosszal foglalkozzon, ne a múlttal,hanem egy pozitív felfogással érzelemmel ujjat teremtsen. Ha abba hagyom azokat az érzelmeket, ami nem jó, kilépek a mókuskerékből és egy új világot teremtek. Nem a tevékenység, hanem az érzelem az amiben a generációs folyamatot kell felfedezni. Ami zavar az a zavar. Az egész napomat boldogan élem, mindig minden pillanatban boldog vagyok, az a teljesség, az a lényeg, az a cél. (ÉLVEZEM AZ ÉLETET.)

 

 

                          Müller Péter Kígyó és kereszt

                                          (Idézet.)

 

 

„Az első lény, akivel az újszülött a világ színpadán találkozik: az anya

Vele kezdődik a dráma.

Az anya sorsa a legnehezebb szvadharma a legszebb,a leggyötrelmesebb és a  legfenségesebb vállalkozás. Költőnek, hadvezérnek, tudósnak, miniszternek könnyű lenni. De jó anya csak nagyon kevés van ezért is tart ott a világ ahol tart.

A jó anya primitív, mint a nőstény állat,s ugyan akkor bölcs,mint az istennő. Ismernie kell a testében fogant gyermek testét,a vér,a pisi,a kaki,a nyál,a hús, a bőr természetét, a szervek alkímiáját. Tudnia kell ösztön nyelven, állat nyelven, bőgés nyelven, éreznie kell a testével, amit a másik test érez, egy ősi, ember előtti világban kell rejtett érzelmeivel tájékozódnia, és megfejteni olyan jeleket, amelyeket felnőtt ember-ha nem anya-már nem észlel.

De ugyanakkor minden testéből kiszakadt rokonérzésen és érzéki szeretetén túl tudnia kell, hogy az a parányi pucér kis lény egy másik ember tőle független, szuverén lény, akit el kell majd engednie, örökre.

A jó anyának egyes-egyedül kell pótolnia egy teljes világot, amelyből a lélek kiszakadt. És a lélek abban a világban szabad és boldog volt, a mindent elfogadó bölcs szeretet légkörében élt. És most egyszerre itt van, egy másik világban, és mindent, amit elveszített, először az anyjától követeli vissza. És ez az anya már sokat élt itt a hús világban, tudja, hogy ez keserves hely, itt fájdalom van, kin, csalódás, kudarc, elmúlás és szenvedés. Mégis burát kell vonnia a gyermeke köré szeretetből, jóságból és boldogságból, hogy megóvja őt a hirtelen megrázkódtatástól. Honnan veszi az anya a boldogságot, amikor boldogtalan, és tele van az élet keserves küzdelmekkel? Honnan veszi a szeretetet, amikor őt sem szereti senki? Honnan a jóságot, amikor itt mindenki önző és könyörtelen? Húsz éves korára már nincs olyan nő a földön, aki ne tudná, hogy ez gyötrelmes világ. Még a gyerekét is állati és véres kínok közepette préselte ki magából. És mégis a jó anya elővarázsol magából egy mennyországot. Beborítja vele a csecsemőjét, s táplálja tejével, jóságával. Nincs olyan Szent Ferenc, aki lelkének sugárzásával annyira át tudná varázsolni a könyörtelen, megmérgezett természetet, mint a jó anya. Ha belépsz a szóbájába, és érzékeny a szemed látod, hogy halványkék világosság izzik körülötte, mintha a tiszta holdudvar akármilyen mocskos és szürke odakint a levegő. Ebből a testéből és a szívéből fakadó fényben fürdeti a gyermekét. És megszűri a kinti pokol zajoktól a lövés az ordítást, az idegességet, a félelmet és a durvaságot. Lassan megtanítja a kicsinyét élni. Nem hirtelen, de bölcs átmenettel a szeretet erejével-ami egy életre szól-, amikor megerősödtek a csontjai, élessé vált a szeme, és meg tanult nem követelni, de akarni, és nem kapaszkodni, de elindulni, és nem tapadni a szoknyához, de egyedül járni az útját: akkora a jó anya elengedi a gyerekét.

Örökre.

Mert tudja, hogy nem az övé, hanem az én-é.

Vagyis az istené.

És meg kell csinálnia saját szabad karmáját.

A jó anya eddig, mint a kagyló, szorosan ölelte magához „teremtményét” most kinyílik, és útjára engedi. És ez az út minden esetben veszélyes: teli ütközéssel, bajjal, tragédiával. Ez az út a katarzis útja, ahová ő már nem mehet a gyermekével. Egyre messzebb kerül, egyre távolodik tőle, és a szeretetéért semmit nem kap vissza. Nem is kaphat, mert ezt a mérhetetlenül forró és áldozatos energiát ő akkor sugározta az emberbe, amikor az még nem volt eszméleténél. Ösztönös félálomban élt. Senki sem képes megérteni, mi is történt vele, mert nem emlékszik rá. Azt sem sejti, hogy ez az asszony olyasmiket is tud róla, amiket ő sem tud saját magáról, és nem is tudhat meg soha. „ Nem nyafognék, de már késő Most látom milyen óriás ő” kiált fel a költő anyja halála után. Ezzel mindannyian így vagyunk. A felnövekvő ember eltávolodik az anyjától; időnként meglátogatja, süteményt hoz neki, ha költő, szép verset ír róla, de ez semmi az anya tudja, hogy a fia a költészetet jobban szereti mint őt , ahogy a szerelmét is jobban szereti majd. Az anyai szeretet majd egy fülű kosár, amelynek a terhét mindig ő cipeli.

A jó anya tud elengedni.

Ölmeleg testi vonzalmából és emberi szerelméből hirtelen aggódó lesz; egy isten szeme nyílik ki benne, s meglátja gyermekében a másik ént, a végtelen út vándorát, aki nem az övé, hanem istené.

Ehhez nem kell hívőnek lennie.

Ez az anya bölcsessége.”

 

 

 

 

 

 

 

                                  

Oldal: Ezoterika
Egészség élet mód váltás. Munka lehetőség - © 2008 - 2024 - vagyonorzes.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat